Sportmenedzsment Akciócsoport

A szabadtéri füves pályán épp a helyi csapat és a rodeni Noordenveld junior korfball csapata melegít, hogy megmérkőzzenek egymással a regionális bajnokságban. Aki ért a korfballhoz, tudja, hogy rém vacak meccs elébe néz. Kevés gól, sok hiba, még több szúnyog.

Hogy kerül mindez egy sportmenedzsment blogba?

Szerda éjjel, Surhuisterveen, Hollandia. A klubház kantinjában a pultos a napi bevételt számolja. 200 Euro körül áll meg. Ez a mai bevétel, amiből mintegy 100 Euro a haszon. Nem rossz egy vacak junior meccs után, hétköznap este. Ha csak minden második napra jut egy ilyen meccs, az is 5-6 millió Ft haszon éves szinten.

Honnét jön be mindez? Egyrészt, van az első junior csapat (cserékkel, edzőkkel 14 játékos). Vannak a szüleik (további 8-10 fő), az ellenfél, szurkolókkal 15 fő. Plusz a második junior csapat, amelynek szintén ma van edzése (edzőkkel 18 játékos). Plusz a klubházba estére szerveztek még egy továbbképzést, ahol a holland korfballszövetség webes dokumentum-kezelő rendszeréről oktatják a klub önkénteseit. Ez is vagy 15 fő. Meg mi, magyarok, ketten, akik a Noordenveld csapatát jöttünk bíztatni (kis sikerrel, 8:4 lett oda). Vagyis egy álmos szerda este 70 ember összegyűlik a klubházban. Ha mindenki csak 1-2-t fogyaszt (sör, kávé, kóla, sportital, snack-ek), máris kijön egy átlagos 3 Euros költés fejenként.

Mi kell ehhez? Klubház területtel, büfével (általában a helyi önkormányzattól bérelve, évi 1-2.000 Euroért + rezsi). Önkéntesek, akik a pult mögött dolgoznak a klubért, és akik működtetik a klubházat, sajátjuknak érezve azt. Mivel a sajátjuknak érzik, nem teszik ki a gyerekeket a "munkaidő" lejártával, ha azok még maradnának egy kicsit beszélgetni, kártyázni, filmet nézni, fogyasztani (újabb bevétel). Egy aktív szövetéség, amely képzéseket szervez. És legfőképp rengeteg gyerek, akikből ki lehet állítani első, második, harmadik, stb. csapatot minden korosztályban. Ja, meg pl. profi honlap, minimum olyan, amit linkeltem feljebb.

Egy holland korfball klubban a regisztrált játékosok átlagos száma 200 körül van. És mindegyikhez tartozik szülő, gyerek, pár, barát, aki szintén eljön szurkolni. Mert a meccsre járás közösségi program, élmény.

Ekkora tömegre (pláne, ha a klubban van más szakosztály is) már lehet helyi szponzorokat behúzni, eseményeket szervezni (pl. bálok, tornák, táborok), és a helyi önkormányzat is tényezőként kezeli a sportklubot. Surhuisterveen lakossága, emlékszünk, 5.874 fő, ebből a sportklubban tagként regisztrált kb. 500 fő, amely a közös programok miatt ráadásul egy összetartó csapat, már komoly erőt képvisel a helyi választáson.

Látod már? Ilyen módon egy sokadik ligás korfball csapat éves költségvetése simán felszalad 100-150.000 Euro környékére. Abból már lehet érdekes dolgokat megvalósítani.

Mit tudnak a hollandok? Nem ülnek és sírnak, hogy „nincs 100.000 Euronk”. Tesznek érte, hogy legyen.
Szerethető klubot építenek, amelyhez jó tartozni játékosként. Odafigyelnek az önkéntes-menedzsmentre, hogy öröm legyen a klubért dolgozni. Segítik a tagjaikat, hogy pénzt költsenek, amikor meccsre, edzésre jönnek (büfé, klubpóló, szurkolói sál, labda, bármi más). Akciókat szerveznek (club actie), amikor a klub tagjai házról-házra járva gyűjtenek az egyesületnek (pl. karácsonyi süteményt árulva tisztes profittal). Sajnos csak egyetlen dolgot nem szerveznek, szúnyogirtást a pályán. Pedig igény lenne rá. :)

Mert Hollandiában tudják, hogy ha van elég gyerek, akkor abból képesek előteremteni annyi bevételt, hogy a klubot működtetni tudják. Fordítva nem megy: klubtagokból lesz a pénz, nem pénzből a klubtagok. Úgyhogy kell sok csapat.