Ma van a magyar futball napja. 58 esztendeje ezen a napon győztük le 6:3-ra az angolokat a Wembley-ben. Respect. Ami utána jött, az már kevésbé szép. Nézzük meg a történetet branding szempontból!
Ma a Semmelweis Egyetem Alumni Napján volt szerencsém előadni, innovációról. Remélem, tudtam újat mondani a közönségemnek. Ami biztos, hogy az utánam következő előadók közül sokan tudtak újat mondani nekem. Sterbencz Tamás (TF) előadása kifejezetten gondolatébresztő volt, el is loptam egy ötletét (az engedélyével természetesen :) ),hogy továbbgondoljam.Ha bárhol a világban járunk, és szóba kerül, hogy magyarok vagyunk, mi általában a helyiek első asszociációja? Puskás. Nem véletlenül. Puskás több volt, mint futballista: mágus. Vagy mesehős. Ennek megfelelően, bár vélhetően többé-kevés bé spontán módon, fel is épült a Puskás-brand, amelyet az eltelt évek, a szomorú vereségek, az új hősök, és Puskás halála sem koptattak meg. Valószínűleg nem is fognak: a legendák legendák maradnak.
De mi van az utódaival? Mit tettünk az elmúlt 58 évben (vagy 50-ben, vagy csak az utolsó 5-ben), hogy megint felépítsünk egy világszerte eladható magyar sportmárkát? Mert, bárhogy álltassuk magunkat, ez nem történt meg. Számos, Magyarországon világhírű sportolónk van, akit idehaza sokra tartunk (meg is érdemlik legtöbbször), de világméretekben gyakorlatilag ismeretlenek. Még talán a vízilabda áll ilyen téren a legjobban, de azért egyesek szemében az is valami fura, a Balkánon népszerű, de amúgy nem túl komoly sport (e sorok írója ezzel természetesen messze nem ért egyet, de ez nem számít igazán. És ezért jött jól, hogy legutóbb az USA is bejutott az Olimpia döntőjébe – kicsit enyhülhet talán ez a lekezelő érzület a világ gazdaságilag izmosabb felén).
Ezenközben más országok remekül tempóznak. Mondok pár országot. Ugye jut eszedbe név, márka, híres sportoló?
Portugália: ...........................
Argentína: ...........................
Anglia: ...........................
Argentína: ...........................
Anglia: ...........................
Ugye? És még el sem kellett szakadnunk a labdarúgástól. Menjünk tovább:
Brazília: ........................... (a bőség zavara)
Új-Zéland: ...........................
Spanyolország: ...........................
USA: ...........................
Új-Zéland: ...........................
Spanyolország: ...........................
USA: ...........................
Van, ahol nem egy személy a márka, hanem az adott országhoz egy (vagy több) sport kapcsolódik, szinte automatikusan:
Finnország: ...........................
Csehország: ...........................
Kuba: ...........................
Bárki bármit mond, Magyarországon van pénz a sportra. Csak nem jól használjuk: olyan helyekre tesszük, ahol a ROI (a befektetés megtérülése) rémesen alacsony. Csak az 5 látványsportágra 20 milliárd forintot költünk. Nem sajnálom tőlük, csak elszomorít, hogy közben a gyerekek sportolására tízezer forintok sem jutnak az egyes iskolákban.
Egy szó mint száz, ennyi pénzből lehetne a magyar sportban is márkát építeni. Vagy, ha nem tudunk olyan sportolót felmutatni, aki képes világméretekben is tényezővé válni, csináljuk azt, mint a hollandok: márkázzuk az ország sportját és a sportszerető embereket.
Megvan? Sportesemény, és a nézőtéren bolond, narancssárga egyedek szurkolnak, és láthatóan remekül érzik magukat. Csak a hollandok lehetnek. Kisajátítottak egy színt, és a saját javukra fordították.Miért nem lehet mondjuk a gyönyörű hazai kékfestő hagyományt újragondolni, és ezzel márkázni egy komplett ország sportját?
