Sportmenedzsment Akciócsoport

Jó volt itt, de úgy döntöttünk, átköltözünk ide. Akárhogyan is, a sport ott lakik...

Remélem, az új helyen is sikerül sok érdekes és hasznos posztot kipakolnunk.

Már eddig is van pár népszerű, úgyhogy jó böngészést itt!

Ma van a magyar futball napja. 58 esztendeje ezen a napon győztük le 6:3-ra az angolokat a Wembley-ben. Respect. Ami utána jött, az már kevésbé szép. Nézzük meg a történetet branding szempontból!

Ma a Semmelweis Egyetem Alumni Napján volt szerencsém előadni, innovációról. Remélem, tudtam újat mondani a közönségemnek. Ami biztos, hogy az utánam következő előadók közül sokan tudtak újat mondani nekem. Sterbencz Tamás (TF) előadása kifejezetten gondolatébresztő volt, el is loptam egy ötletét (az engedélyével természetesen :) ),hogy továbbgondoljam.

Megvan? Sportesemény, és a nézőtéren bolond, narancssárga egyedek szurkolnak, és láthatóan remekül érzik magukat. Csak a hollandok lehetnek. Kisajátítottak egy színt, és a saját javukra fordították.

Ma egy vendégszerző debütál a blogon: Évi immár harmadik hónapja Finnországban tengeti életét. Rossz dolga van ott: rengeteget sportol, sok újat tanul, állandóan szaunázik. Nehéz a posztírók sorsa, na. Alább egy rövid cikk arról, miket tapasztalt eddig a sportmenedzsment és eseményrendezés területén.

Lássuk, hogy mennek a dolgok Finnországban. Első benyomásom a finnekről, hogy nagyon logikus és praktikus elveket követő emberek, mind az építészetben, mind a hétköznapi életben. Nézzük meg, vajon azok-e a sportmenedzsment terén is. Két sportágat emelnék ki, a floorballt és természetesen a nemzetük játékát: a jéghokit. A mostani poszt a floorballal foglalkozik.

A labdajátékok tantárgyam tanára szavaival élve a floorball hobby szinten űzve egy nagyon élvezhető, izzasztó játék, de magasabb szinten már unalmas. Kíváncsi voltam a profik hogyan küzdenek meg ezzel a problémával és hogyan próbálják meg eladhatóvá tenni a sportágat.

Jyväskylä csapatának, a Happee-nek rengeteg helyi szponzora van: kávézók szórakozóhelyek, elektronikai szaküzlet és persze az egyetem. Mit nyújtanak a szponzoroknak?

Ott kezdeném, hogy Jyväskylä kiemelten a legnagyobb egyetemi város Finnországban és egyedül itt van sport szakirány. Rengeteg cserediák jelentkezik ide és tölt el itt legalább fél évet. Nézzük a koncepciót: több ezer cserediák, akik érdeklődnek mindenféle helyi program iránt és nagyon szeretnek bulizni. A Happee csapata, együttműködésben az egyetemmel, lehetőséget kínál a sportmenedzser hallgatóknak kipróbálni magukat eseményszervezés terén. A diákok feladata minél több cserediákot és diákot behozni a nézőtérre, valamint kihasználni a szponzori kapcsolatokat. Mi ennek a megvalósítását abban láttuk, hogy a mérkőzés belépőjegyei kedvezményre jogosítottak fel az egyes kávézókban, és ingyenes belépést nyújtottak meghatározott szórakozóhelyekre a meccs estéjén.

Szerintem ez egy nagyon jó ötlet (közel azonos célközönség megszólítása többféle programmal), de sajnos a sikeresség elmaradt. Vajon miért? A válasz egyszerű: a tanárnak igaza volt. A floorball magas szinten egy unalmas játék, és erre a diákok is rájöttek az első meccs után.

Hogyan is képzelték el a tanárok és játékosok ennek a feladatnak a megvalósítását, a diákok bevonását? Három csoportra osztattak minket, és háromfelé az egy meccsre jutó feladatokat, meccs előtti, alatti és utáni tevékenységekre. Összesen 3 meccset kellett szerveznünk, így mindenki kipróbálhatta mindhárom tevékenységet. Sajnos azonban nem éreztem, hogy valóban érdemi szervezési feladatokat kellett volna ellátnunk. Lássuk, milyen feladatok hárultak ránk:

Meccs előtti teendők

• poszterek kihelyezése (nagyobb kihívás lett volna, ha nekünk kell megtervezni a posztert),
• Facebook esemény létrehozása, megosztása minél több helyen,
• levelezőlistákra üzenetküldés, és persze
• jegyárusítás egyetemi étkezdéknél a meccs napján.
   

Mérkőzés alatti teendők

• csapat naptár árusítása,
• szünetekben a közönséggel interjút készíteni, és
• a szokásos nyereményjáték levezérlésében részt venni.

A legsikeresebb az volt, amikor a rendkívül tehetséges 10 éves utánpótlás csapat ellen kellett játszanunk, nagyon érdekes volt érezni, ahogy a közönség szurkol (igaz, nem nekünk). A 10 perces meccs végeredménye 6:1 lett a kicsiknek.

Mérkőzés utáni teendők

• interjút készíteni a csapat legjobbjaival,
• az interjúkat posztolni a közösségi oldalakon és
• záró momentumként egy cikket írni az egész eseménysorozatról, és elküldeni az újságoknak.

Ezeket a feladatokat nem éreztem igazi kihívásnak, de az alapok megismeréséhez megfelelő volt, és láttam, mit gondolnak a finnek egy sportesemény megrendezéséről, népszerűsítéséről, marketingjéről.

Jó érzés olyan blog posztot írni, amely miatt már többen is rágják a fülem egy ideje (köszönöm az inspirációt!). Nem csoda. Az rendezvény-szervezés forró, és idehaza meglehetősen mostoha sorsú téma. Mondjuk ki: idehaza kevés a jól rendezett, sikeres sportrendezvény. Nézzük, hogyan lehet mégis jól csinálni.

A sportrendezvények szervezése, ha jól csinálod, több mint emberek egy helyre csődítése, a versenyek megrendezése, a díjak kiosztása, esetleg némi sajtóvisszhang keltése. A sportrendezvények megvalósítása (mint minden más) szerintem elsősorban marketing tevékenység. Sokan ez alapján fogják eldönteni, van-e kedvük a sportodat űzni, egyáltalán, érdekli-e őket. Úgyhogy csináld jól. Adok hozzá sorvezetőt.

Mielőtt belekezdenénk, két bevezető megjegyzést hadd tegyek. Az első, hogy tudatosan nem a sportesemény, hanem a sportrendezvény fogalmát használom. Hiszek a szavak hatalmában: a sportesemény megesik. A rendezvényt megrendezik. Az első véletlen, a második tudatos. Kár, hogy idehaza több mégis az esemény, mint a rendezvény...

Másrészt, ez a cikk a nagy képpel foglalkozik, így itt most kevesebb szó esik majd a részletekről, kevesebb konkrét tippet adok. Azokat a későbbi posztjaimban találod, amelyekben részletesen elemezzük az egyes lépéseket, tippekkel, trükkökkel, példákkal.

Csatold be az öved, gyorsan haladunk majd, és hosszú lesz. Kezdhetjük?

Ahhoz, hogy sikeres legyen a sportrendezvényed, először is döntsd el, mi vele a célod. Amíg ez nincs meg, hozzá se kezdj. Anyagi haszonszerzés? A sportágad népszerűsítése? Vagy egyszerűen muszáj? Bármi legyen is a felelet, tedd fel magadnak a kérdést: miért? Mi a valódi célod a rendezvény megvalósításával? És ne elégedj meg az első, felszínes válaszaiddal. Áss mélyebbre!

Ha megvan a valódi célod, könnyebbé válik a következő kérdés megválaszolása is: mi valójában a terméked? Mit adsz (el) a résztvevőknek, a nézőknek, a szponzoroknak, a sajtónak? Egy futball mérkőzést? 2 órányi családi szórakozást? A bekapcsolódás lehetőségét? Vagy a kikapcsolódásét? Másfél óra önfeledt b@zmegelést és szotyizást, sörözéssel és a haverokkal (lehetőleg az asszony szigorú tekintetétől távol)? Vagy valami mást? De akkor mit?

Azt hiszem, valójában az a legritkább eset, hogy a sportrendezvényt adod önmagában. Illetve, lehet, hogy te azt adod (azt szeretnéd adni), de a célközönséged számára ez valami egészen mást jelent. Élményeket. Tudnod kell, milyen élményekre vágynak, hogy jól ki tudd szolgálni őket.

Ja, igen: ez (mármint hogy mit adsz) nagyban meghatározza, ki a célközönséged (és vica versa). Ez néha nem is annyira nyilvánvaló: ki a célközönsége egy első osztályú férfi vízilabda mérkőzésnek? A versenyzők és a családtagjaik? A fiatal vízilabdások, akik a példaképeiket jönnek el megnézni? A fiatal lányok, akiket az izmos, napbarnított férfitestek látványa vonz? A szakma? A szponzorok? Az ezen kérdésre adott válaszod természetesen nagyban visszahat arra, mi a termék. És sokszor ugyanazt a terméket kicsit másképp csomnagolva többször is elsütheted. Csak vigyázz, közben ne keveredjenek össze a célcsoportok.

A célcsoportod megszólításához tudnod kell, mi az USP-d. Tudom, hülye HBR (három betűs rövidítés) ez is, mégis fontos. A mágikus júeszpí, azaz a Unique Selling Proposition azt jelenti, miben egyedi a te sportrendezvényed, miért pont arra érdemes eljönniük a célközönséged tagjainak, miben vagy jobb a versenytársaidnál.

Ha a terméked egy vízilabda bajnoki meccs kapcsán a napbarnított, izmos férfitestek látványa, akkor tudnod kell választ adni arra a kérdésre, mitől jobb ez, mint egy divatbemutató, egy testépítő show, egy mozifilm Conannal, a barbárral, vagy mint egy óra nézelődés a négyes metró építkezésén, ahol szintén izmos, napbarnított egyedek tologatják szorgosan (?) a talicskáikat :). Tudom, ez utóbbi esetben a válasz egyértelműnek tűnik, mégis, azt javaslom, gondolkodj el alaposan a válaszaidon.

Már csak azért is, mert a termék, a célközönség és a USP meghatározza, hogyan csomagold be a termékedet. Mit szeretnek, mit várnak el a célközönséged tagjai? Milyen kiszolgáláshoz vannak szokva? Milyen árakat fogadnak el? Honnét jönnek, milyen helyszínt tudnak könnyen elérni? Milyen extrákkal érdemes feldobnod az rendezvényt? Milyen körítés illik a termékedhez? Milyen logót terveztess? Hogy nézzen ki a honlapod? Ki legyen a műsorvezető? Legyen-e egyáltalán?

Gondolj csak bele, egy cool, energiaital által szponzorált kajak-kenu rendezvényt (a termék ez esetben kb. egy tradicionális sport trendin tálalva, adrenalinnal felturbózva, laikusok számára is élvezhetővé, fogyaszthatóvá téve) vicces lenne a Velencei tavon, az evezőspályán megrendezni: a környék nem elég trendi, a megközelítés nehézkes, a célközönség nem ismeri, nincsen megfelelő kiszolgáló infrastruktúra, egész más az atmoszféra a nagy terek miatt. Sokkal jobb helyszín a Városligeti tó. Közel van, elérhető, ismert, egy aréna-hangulatú zárt tér, ahol besűrűsödnek az élmények. És pluszként azt sugallja, a szponzoráló cég ezt is megteheti, van hozzá mersze és pénze, hogy kibérelje a tavat. Tökéletes az illeszkedés a szponzor által egyébként is kommunikált üzenetekkel.

Ha mindez megvan, jön a következő lépés: hogyan add el mindezt? Milyen értékesítési csatornákat használj, milyen legyen a kampányod, hogyan árazd a terméked, hogyan vedd rá a célközönséged tagjait a vásárlásra. Ez sem egyértelmű: az Ügetőszilveszter sikere megmutatta, a fiatalokban van érdeklődés a lovas sportok iránt, más futamokon mégis nagyjából üresek (és fiatal-mentesek) a lelátók. Engem például még soha senki nem szólított meg azzal, hogy menjek ki más napokon is. Nincs erről szóló kampány, de ha lenne, akkor sem dugják az orrom alá a jegyeket, egyszóval nem jó az értékesítési tevékenység. Pedig igényem biztosan van, hiszen már többször fagyoskodtam szilveszterkor az Ügetőn, fogadtam, izgultam, élveztem is. Mégis, más napokon eszembe sem jut kimenni. Ügyes értékesítéssel ezen könnyedén változtatni lehetne.

Még velem vagy? Remek. Túl vagy több mint 800 elolvasott szón. A gyengébbek kb. itt adják fel. Pedig még van hátra éppen 800 másik. De azok már csak a kitartóak kiváltságai :). És a pénzről még csak most esik majd szó...

OK, tegyük fel, hogy sikerült eladnod a rendezvényt, és eljön, akit kiszemeltél. Mi jön ezután? Szerintem az, hogy ki kell emelned az élményt a többi közül: maradandóvá kell tenned, olyanná, amelyre később is emlékezni fog, elmeséli az ismerőseinek, és persze legközelebb is visszatér.

Hogyan érheted ezt el? Először is, haladd meg a közönséged elvárásait. Add meg nekik a „tyűha” érzést (azt az érzést, amely olyankor fogja el az embert, amikor valami váratlanul klassz dologgal találkozik). Ha csak meccsre jött, találkozhasson egy példaképével. Vagy öltözhessen be az adott sport ruházatába (és az így készült képet azonnal posztolhassa a Facebook-on). Vagy kapjon valami extra ajándékot a jegye mellé (pl. valami jó kis zajkeltő eszközt – máris jobb lesz a hangulat is a nézőtéren). Esetleg a szünetben rendezz valamiféle versenyt, vagy szokatlan bemutatót. Teljesen mindegy, mi okozza a tyűhát, a lényeg, hogy legyen meg az élmény. Légy kreatív (vagy kérdezz meg, hátha tudok segíteni...) Ha pedig sikerül olyan élményt kitalálnod, amely egyszersmind jól vizualizálható (pl. fotóval, eredménylistával), máris nagy lépést tettél a jelenleg legdivatosabb média-alfaj, a közösségi média meghódítása felé.

A másik trükk, amely persze jócskán kapcsolódik az előzőhöz: vond be a közönség tagjait. Csinálhasson valamit, próbálhassa ki magát, kapjon szerepet (ha mégoly kicsit is), lehessen sikerélménye. Ha ezt eléred, rögvest pozitív asszociációkat keltesz a rendezvényed iránt (és elősegíted, hogy az illető megossza a sikerével kapcsolatos tartalmat az ismerőseivel).

Az utolsó kérdés: hogyan profitálj mindebből. A fenti ötletek nagyon jók, csak egy a baj velük: pénzbe kerülnek.

A jó hír az, hogy nagyon sokszor jóval kevesebbe, mint hinnéd. Vannak dolgok, amelyek sokkal többet érnek, mint amennyibe kerülnek. Egy autogram a sztártól gyakorlatilag ingyen van. Egy fénykép, amely egyből a Facebookon landol, szintén. Használd kreatívan az erőforrásaidat: a látogatóknak adott zajkeltő eszköz nem kell, hogy sokba kerüljön (egy megfelelően hajtogatott papírlap is megteszi), és egyszersmind remekül értékesíthető szponzori felületet jelent. Lehet, hogy többet hoz, mint amennyit fizetsz érte. Ha a hangorkánt is hozzászámolod, feltétlenül (kivéve, ha sakkversenyről beszélünk...). Ugyanígy, egy jól sales-elő önkéntes alkalmazása sem kerül többe, mint egy savanyú képű, mizantrópé. Ellenben nagyságrendekkel többet hoz a konyhára. Lehet, hogy kicsit tovább kell keresned, hogy ilyet találj, de hidd el, megéri.

Azt gondolom, ha a fentiek mentén összeraksz egy valóban ütős, élményt adó sportrendezvényt, a látogatók sokkal könnyebben kerülnek olyan tudatállapotba, hogy költeni akarjanak nálad.

Add meg nekik a lehetőséget: legyen pofás merchandising kínálatod. Legyenek egyedi termékeid, amelyeket csak itt, csak most vehet meg a látogatód, és amelyek felidézik benne a nálad töltött kellemes időt. Legyen széles termékskálád, a 100 Ft-os apróságtól (toll, sörnyitó) a hűtőmágnesen át a baseball sapkáig, mezekig, társasjátékokig, labdákig, DVD-kig. Hogy aki akar, költhessen keveset, de költhessen sokat is. Legyél képes mindenkinek adni valamit, és lehetőleg valami egyedit.

Legyen sok büfé standod. Ne kelljen várni a sörre. És legyen könnyű jegyet venni a következő rendezvényre, mi több, legyen könnyű bérletet váltani az egész szezonra. Itt és most.

Ne félj pénzt csinálni: nem ördögtől való. Ha jó a kínálatod, és megfelelő hangulatba tudod hozni a közönséged, akkor boldogan fogja kinyitni a pénztárcáját. Mert az embereknek van pénze arra, amire akarják (a héten is, számomra teljesen érthetetlen módon, az úgynevezett gazdasági válság kellős közepén, többszázan álltak sorba LED TV-ért az egyik műszaki áruházlánc új üzletének nyitásakor). A te dolgod az, hogy elérd, a látogatóid valóban akarják azt, amit adsz nekik.

Hogy rendezz sportrendezvényt 2011-ben? Így. Tudatosan.

Tudom, az ördög a részletekben lakik, ezért az elkövetkező posztokban alaposabban meg fogom vizsgálni az egyes lépéseket, és adok majd konkrét ötleteket, tippeket is, amit magaddal vihetsz. Persze, ha nincs időd/kedved kivárni, amíg ezek az újabb cikkek megjelennek, keress bátran. Biztosan lesz pár kreatív ötletem a számodra.

...ajjaj, majdnem elfelejtettem.

Van még egy extra kérdés is, amely idehaza nagyon gyakran kimarad a sportrendezvények megvalósításából. Látod, én is majdnem kifelejtettem a posztból. Ez a hab a tortán, a pont az i-n, a bónusz kör. A profizmus maga.

Az ugyanis, hogy miként tudod utánkövetni a rendezvényedet. Mit értek ezalatt? Azt, hogy az egyszer megszerzett, kiszolgált és elkápráztatott látogatót hogyan tudod hosszú távon is elkötelezett fogyasztóvá varázsolni. Itt kezdődik az, amikor a sportszervezeted lassan elkezd átalakulni, és egyre inkább hasonlatossá válik egy profi céghez. Elkezdődik ugyanis a tudatos ügyfélkezelés, a kontakt adatbázis építése, az ügyfelek rendszeres megkeresése, testreszabott ajánlatok kialakítása. És egyszercsak rájössz, hogy amit csinálsz, gyakorlatilag ugyanolyan, mintha bármilyen más termékkel foglalkoznál. Ahogy a Videoton FC marketing igazgatója, Várkonyi Ádám mondta a Sportmarketing Újragondolva Meetup-on, az ő termékük a foci, amely ugyanolyan termék, mint bármi más. Árulhatnának akár arckrémet is. De szerencsére nem azt árulnak. Azért a foci mégiscsak izgalmasabb, nem?

Egy szó mint száz, a sportrendezvény rendezés, ha jól csinálod, összetett és komplex feladat, amely azonban sokkal több sikert tud hozni, mint amennyit manapság hozni szokott. Rajtad áll, hogy kiaknázod-e a benne rejlő potenciált. Mi azért vagyunk, hogy segítsünk neked ebben.

Egyetértesz? Vitatkoznál? Tedd meg itt, a kommentekben!

4 milliárd dollár. Ennyiről zajlik a vita az NBA-ben, és emiatt van most a lockout. Ám, ha nem vigyáznak, lesz még ez a torta kisebb is. Sokkal kisebb.

Update, november 15.: A MillerCoors és a Frontier Airlines felfüggesztette a szponzori pénzek kifizetését az NBA csapatoknak. Úgy látszik, az élet (és a szponzori logika) igazolja a fentieket...

Megszokhattuk már, hogy a Betfair igen bátor, ha marketingről van szó. Most épp focisták frizuráját használta reklámfelületként.

Az FA Cup Angliában hihetetlen presztízzsel bír a futballcsapatok és a nézők körében. Ezt használta ki a Betfair, amikor a Bromley FC-vel különleges szponzori megállapodást kötött.

A támogatásért cserébe a játékosok frizurájába QR-kódot nyírt egy bevállalós fodrász. A kód a Betfair mobil fogadási oldalára vitt, ahol a szép számban megjelent szurkolók egyből fogadhattak is az eseményre.

Arról sajnos nincs információm, hogy milyen forgalmat bonyolított a Betfair az adott meccsen, mindazonáltal az ötlet megint ütős, egyedi.

Úgy látszik, a Tevez-es történet (lásd itt) nem egyedi eset volt a Betfair-nél: ismét sikerült valami kreatívval előrukkolniuk.

OK, személy szerint nálam még mindig a bikinis QR-kód viszi a pálmát, de azért ez is nagyon rendben van. Kíváncsi vagyok, a Szerencsejáték Zrt. mikor vetemedik hasonlóra :)

A 2011-es korfball világbajnokság lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük, hogyan NE rendezzünk 2011-ben világversenyt. Persze negatívumokból nehéz építkezni, ezért a poszt hamarosan megjelenő következő része ötleteket ad majd ahhoz, hogyan tudsz felpörgetni egy effajta eseményt.

 

 

Tevez mezeket gyűjtő kukásautót indított útnak Manchesterben a BetFair fogadóiroda, meglovagolva a futballistát övező botrányt. Érdemes az akciót sportmarketing szempontból is végiggondolni.

Tevez-mezeket gyűjtő kukásautó járta Manchester utcáit, majd parkolt le az Old Trafford stadionnál a két városi rivális mai meccse előtt. Mivel Tevez mindkét manchesteri klubban játszott, és a szurkolókban mindkét helyen rossz szájízt hagyott maga után, adta magát az ötlet, hogy a BetFair alkalmat adjon a szurkolóknak a megvásárolt 32-es mezektől való megszabadulásra. A fogadóiroda egyszerű, brutális és egyben szellemes megoldást választott: aki akarta, kidobhatta mezét a Trash your Tevez shirt feliratú kukásautóba.

Eddig a hír. Miért érdekes mindez sportmenedzsment szempontból?

1. Látszik, hogy a sport akkor is reklámértékkel bír, ha épp negatív hírekkel szolgál. A BetFair ezen akciójával egyrészt hatalmas publicitást kapott, másrészt megerősítette a szurkolókban ’bevállalós, eredeti’ imidzsét.
2. Az eset óriási kihívás elé állította Carlos Tevez menedzsmentjét, és a vizsga igazolta: nem csak a játékossal vannak problémák. A menedzsment krízis-kommunikációból, márka-építésből (értsd: a Tevez-márka építéséből) megbukott. Jómagam nem találkoztam semmiféle olyan kommunikációs kísérlettel, amely révén a kigúnyolt futballista stábja megpróbálta volna visszavenni az irányítást az események fölött. A játékos Facebook oldala (amelynek jelen pillanatban 2.339.785 követője van – kíváncsi vagyok, a szám hogyan alakul a következő napokban) említést sem tesz az esetről, és ami még rosszabb, nem is kínál semmiféle fajsúlyos alternatív témát, amelyről a fan-ok beszélhetnének.
3. Újabb bizonyítékát láttuk annak, mennyivel bevállalósabb az angol reklám-piac. Egy efféle akció idehaza bajosan menne át a jóváhagyási körökön.
4. Kiderült, milyen jól sáfárkodik a marketing büdzsével a BetFair. Az akció összköltsége kukásautó-bérléssel, videokészítéssel, minden mással együtt aligha érte el az párezer fontot, az elért hatás ugyanakkor igen magas: csak a mérkőzés napján 75.000 szurkoló láthatta a kukásautót a stadion előtt, és akkor még nem beszéltünk az elért média-felületekről. Ilyen módon az akció ROI-ja mindenképpen kiemelkedő.
5. Látszik, hogy a BetFair-nél profik dolgoznak: a gonosz akció mellé odatették a jótékonysági elemet is (a kidobott mezeket Argentínába szállítják és kiosztják a rászorulók között). Ilyen módon előre levédték magukat a lehetséges támadásokkal szemben. Szemtelen, de profi megoldás.

Te kinek a mezét dobnád örömmel a kukába?

Másodszor rendezi meg a Sportsmarketing.hu csapata a Sportmarketing újragondolva meetup-ot. Bár az ötlet és a rendezvény sajnos nem az enyém (úgy értem, bárcsak nekem jutott volna eszembe...), örömmel hirdetem, mert végre van egy hely, ahol életszagú, friss, érdekes előadásokat hallhatsz a sportmarketing témakörében.

 

• miért speciális a sport területe a branding szempontjából, 
• milyen kreatív lehetőségek léteznek a pozitív asszociáció kiváltására, megerősítésére az egyéni sportolók, a csapatsportok és a kereskedelmi márkák számára,
• melyek a piacvezető hazai gyakorlati megoldások. 

• Rácz Felix, a Felix Promotion Menedzseriroda alapítója és vezetőj
• Várkonyi Ádám, a Videoton FC kereskedelmi és marketing igazgatója
• Büttl Krisztián, a Red Bull marketing managere
• Horváth Vanda, a Ringier Sport Network marketing vezetője
• Náray Vilmos, a Live PR és a Live Sport ügyvezetője
• Lóránt András, FIBA licenszes sportmenedzser
• és a meetup moderátora, Jagodits Rómeó, a Magyar Futballmarketing Műhely alapítója.

Egy kanadai síelő megtanít szponzort keresni.

Rövid leszek. Szponzorként szívesen dolgoznék együtt Mike Janyk-kal, mert profi, érti, miről szól a szponzoráció, mert -minden bizonnyal- élőben is ilyen kreatív, és mert tudja, hogy ahhoz, hogy szponzort találjon, neki is be kell fektetnie: időt, energiát, kreativitást, pénzt.

Nézd meg szponzorkereső videóját itt:

A tiéd van ilyen ütős?

A QR kód az új hype. Nyugat-Európában már szinte nincs plakát nélküle. A marketing új csodafegyvere (pár hónapig legalábbis biztosan). Mivel egyszerű és olcsó, saját sportszervezeted népszerűsítésére is jól felhasználhatod. Nézzük, hogyan.

Hamarosan itthon is elözönlenek majd minket a kis fekete-fehér négyzetek (már most is egyre több van belőlük). Az emberek bőszen fényképezik majd őket, és kíváncsian várják, milyen extra információt kapnak általuk. Feltűnnek majd szórólapokon, plakátokon, épülethálókon, mindenhol. A bátrabbak egészen érdekes helyekre is felteszik majd őket. Kreativitás kérdése az egész.

A QR (Quick Response) kódok lényege, hogy a két-dimenziós mátrixban gyakorlatilag bármilyen típusú információ tárolható, ráadásul nagy mennyiségben. Megfelelő dekódoló szoftverrel pedig az adatok gyorsan kinyerhetőek. Mivel manapság egyre többek zsebében lapul okostelefon, a QR kódok értelmezése nem okoz gondot. Így az okostelefon-tulajdonosokat gyorsan elláthatod információval, például egy linkkel, amely a honlapodra (vagy egy külön kialakított landing page-re) visz.

Az pedig, hogy a látogató ott mit talál, a kreativitásodra van bízva. De a QR kód alkalmazása is. Az eddigi, általam ismert legkreatívabb QR kód kampányt angol strandröplabdás hölgyek segítségével egy angol fogadóiroda futtatta: a hölgyek bikinialsójának hátsó részére (igen, a lányok fenekére) helyezték el a QR kódot.

Most őszintén, te kihagytad volna a lehetőséget, hogy lefényképezd?

Annak érdekében, hogy a QR kódok felhasználása megtérüljön, érdemes pár szempontot szem előtt tartanod.

1. Ragadd meg a figyelmet

A QR kód egyelőre új, trendi, izgalmas. Nincs okod elrejteni, sőt: érdemes látványosan feltüntetni marketing anyagaidon, hogy a célközönséged lássa, haladsz a korral.

2. Figyelj a használhatóságra

Ha QR kódot használsz, figyelj arra, hogy értelmezhető (leolvasható) legyen. A nyomda legyen képes jó minőségben kinyomtatni, a plakáton legyen elég nagy a mérete ahhoz, hogy telefonnal leolvasható legyen. Ha pedig még nagyobb méretben alkalmazod (pl. stadionban vagy épülethálón), figyelj oda arra, hogy ne legyenek zavaró körülmények (pl. a szél ne tudja úgy fújni a hálót, hogy a kép értelmezhetetlen legyen, legyen elég távolság arra, hogy a közönség lefényképezze a kódot – ha nem fér bele a kód az okostelefon optikájába, hiábavaló volt a háló elkészítése).

3. Mobilizálj általa

Ha a QR kód a honlapodra mutat, ott lehetőleg izgalmas, érdekes tartalom várja a látogatót. Érdemes elgondolkodnod azon, hogy egy külön landing page-et hozz létre e célra, illetve feltétlenül érdemes mobilra optimalizált oldalt is készítened. Ne feledd: a QR kód egyelőre izgalmas eszköz, olyanok játékszere, akik szeretik az újat, a pöpec technikai megoldásokat. Éppen ezért nekik kell izgalmas tartalmat nyújtanod, amiért, úgy érzik, megérte dolgozniuk. Hisz ne feledd, a QR kód csak akkor működik, ha a felhasználó hajlandó dolgozni vele – lefényképezi, megfejti. Márpedig ha dolgozott, joggal várja el, hogy cserébe értéket adj neki.

4. Adj valamit azoknak is, akik nem tudják használni a kódot

Azért nincs mindenkinek még okostelefonja, illetve a telefonján QR kód olvasója. Legyen alternatíva, amelyet azok is használhatnak, akik a QR kódot nem tudják (tudod, senkit nem hagyunk az út szélén...). A QR kód mellett tehát tüntess fel szöveges üzenetet, kiírt honlapcímet, telefonos elérhetőséget is.

5. Kövesd, elemezd

A kódban helyezz el tracking-et (nyomkövetést), hogy lásd, mikor és hogyan használják a látogatóid a QR kódot. Ez sokat segíthet majd a következő kampányodnál.

6. Rövidíts

Használj link rövidítést (pl. tiny URL). Minél rövidebb a link, annál egyszerűbb lesz a belőle kreált QR kód, vagyis annál egyszerűbben lesz leolvasható az okostelefonokkal, és annál kisebb a hiba esélye téves beolvasás miatt.

7. Tudd, mire használod

És persze, mielőtt mindebbe belevágsz, kérlek, döntsd el, miért jó neked mindez, mit kezdesz az ilyen módon szerzett látogatóiddal. Nincs rosszabb, mint amikor egy trendi ötlettel felcsigázod a célközönséged tagjait, akik lelkesen használják a QR kódot, majd egy unalmas, vacak, értelmetlen oldalra jutnak, ahol nem találnak semmiféle, számukra érdekes tartalmat. Ebben az esetben a QR kódod igen hamar kiérdemli az LQR kód minősítést...

Ebben a posztban a sportszervezetek működtetésének arany generációjáról írok. Azokról, akik itthon sajnos nagyon sok esetben eltűnnek, nincsenek jelen a klubok, szövetségek életében.

• Már befutottak az üzleti életben, tehát potenciális szponzorok. Felépítették a cégüket, és szeretnének tenni a közösségért, vagy olyan pozícióba jutottak egy nagyobb vállalatnál, ahol dönthetnek arról, kit támogasson a cég.
• Önkéntesek, hasznos tudással a fejükben, hiszen a szakmájukban is már sok esetben vezetők, húsz év tapasztalattal.
• Ők lehetnek a klub vezetői. Tudásuk, kapcsolatrendszerük megvan hozzá, és már nem játszanak, edzenek olyan aktívan, mint korábban.
• Mentorként is funkcionálhatnak: terelgetik a fiatalokat, segítik őket az edzői, szervezői munkában.
• Ahogy idősödnek, és pl. útra indítják a gyerekeiket, idejük is megint egyre több lesz, amit a klubra fordíthatnak. Vagyis lesznek önkéntesek, akik (egyre több) szabadidejükben beállnak a pult mögé, akik edzőként dolgoznak, és akik irányítják a munkálatokat, amikor ki kell festeni a klubházat. Sőt, akár szponzorként festéket is adnak hozzá.

Nálunk mi a jellemző? A klubban ugyanaz a szertáros, az elnök meg az állványcipelő ember is, aki persze játszik is. Nem csoda, hogy nem marad idő a gyerekekre vigyázni, vagy éppenséggel pénzt termelni a klubnak (pl. a büfében), amíg kint zajlik a meccs.

Te mivel próbálkozol, hogy magadhoz kösd ezt az arany generációt?

Van 7 kérdés és egy csomó, hozzájuk tartozó alkérdés. Ha tudod rájuk a választ, akkor valószínűleg a sportszervezeted is hatékonyan működik. Ha nem, ideje elkezdened törni a fejed.

A héten a TF-en volt jelenésem, a Sportrekreáció elmélet és módszertan MsC órán voltam zsüri.

A hallgatók egy-egy gyakorlati eseten dolgoznak csapatokban – egy működő vagy induló sportvállalkozást vizsgálnak meg sportmenedzsment-szempontból. A 4 hónapos munka célja, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg az adott vállalkozással kapcsolatban arról, hogyan működhetne az jobban, hatékonyabban, eredményesen. Most azt mutatták be, mire jutottak a helyzetfelméréssel, és annak alapján milyen projekttervet készítettek a decemberig hátra lévő időtartamra. Láttam pár nagy fába vágott fejszét...

Meddig fokozható a káosz a magyar fociban, illetve egyes futball klubokban? Egy apró bakiban, mint cseppben a tenger, benne van gyakorlatilag egy komplett elemzés arról, miért beteg a magyar foci.

Történt, hogy az FTC – Kaposvár Ligakupa meccsre (0:2) a Fradi tartalékkapusa olyan mezben lett nevezve, amelyet egyszer már visszavonultattak, ergó a szóban forgó mez futballmezként nem létezik (a részleteket lásd itt és itt). Az eset után Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, egy érdeklődő szurkolónak az alábbi válaszokat adta a Facebookon: "Nem tudom, nem én vagyok a technikai vezető.", és "Most megtiltottam, hogy a 2 és a 12-es mezt bárki magára húzza! Tudja furcsa, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom!"

Mivel ez az apró eset annyira zseniálisan tartalmazza mindazt, ami miatt a magyar foci nem része a modern, üzletileg értelmezhető profi sportok közösségének, úgy gondoltuk, megérdemel egy részletesebb elemzést.

1. Vezetési hiányosságok

Véleményem szerint egy vezető nem nyilatkozhat úgy, ahogy Kubatov úr tette. Vezetőként az ő felelőssége, hogy az egyes szakterületeken működő kollégái megfelelő minőségű munkát végezzenek. Ha ezt nem képes biztosítani, akkor nem jó vezető. Másodsorban, régen rossz, ha a vezetőnek meg kell tiltania valami olyan történést, aminek már eleve nem lett volna szabad bekövetkeznie. Ez tüneti kezelés, nem visz közelebb a valódi okok feltárásához. Kérdés, hogy az adott esetben megtörtént, megtörténik-e a valódi okok feltárása és a valódi probléma kezelése.

UI: mielőtt Fradista barátaim megsértődnek, nem a Fradi ekézése a célom. Sőt. Azt szeretném, ha a nagy múltú csapat újra eredményesen működne. Elemzésemmel pontosan az a célom, hogy egy aprónak tűnő baki kapcsán rámutassak, mely területeken kell újraszervezni a Fradit ahhoz, hogy újra a hozzá méltó eredményeket tudja elérni.

Szerencsére egyre több olyan írás, blog, cikk olvasható idehaza és világszerte, amely gyakorlatiasan, érthetően, felkészülten elemez sportmenedzsment-típusú problémákat. Most pár olyan cikket válogattunk a hazai kínálatból, amely az elmúlt időben megragadta a figyelmünket. Remélem, számodra is tartogatnak érdekességeket.

Neked milyen írások keltették fel mostanában az érdeklődésed?

A hollandok nagyon tudják, hogyan lehet kiénekelni a pénzt a zsebedből úgy, hogy még boldog is legyél tőle. Nagyon értik a módját az eladásnak, egyszersmind szeretnek is eladni. Tudják, mi kell az egyszeri meccsre/buliba/rendezvényre járónak ahhoz, hogy kinyíljon a pénztárcája. Szedjük össze mi is, mitől lesz hatékony a sales tevékenységünk, mert itthon mindez még meglehetősen gyerekcipőben jár.

A hatékony értékesítéshez több tényező együttállása szükséges:

1. Előkészítés, logisztika

A rendezvények előtt alapos előzetes elemzéssel mérik fel a várható látogató-számot, fogyasztást, a fogyasztók várható mozgását, időbeni megoszlását, stb., és ehhez méretezik a kiszolgáló egységek számát. Ha kell, mobil sörcsapokkal, kitelepülő árusokkal emelik a kapacitást. És megtervezik a tömeg várható mozgását is, mert valahogy a telepített elárusító helyek mindig ott vannak, ahol az emberek könnyen beléjük botlanak. Ha meg valahol valamiből nincs elég, akkor be tudnak üzemelni egy tartalékot, tehát van B-tervük. (na jó, mobil WC-ből azért ott sincs mindig elég, így pl. a komolyabb party-sátrak környékén néhol magasba csap a vizelet-szag...)

2. Elérhetőség, sebesség

A hollandok tisztában vannak azzal, hogy a sportesemények nagyon kedveznek az impulzusvásárlásnak. A mérkőzés hevében, a felfokozott érzelmi állapotban sokkal könnyebben megveszel egy sálat, pólót, mezt. Viszont semmi nem tudja úgy megölni az impulzusvásárlást, mint az, ha várakozni kell. Ilyenkor időt adunk a racionalitásnak, hogy lebeszélje a potenciális vásárlót elhamarkodott tettéről.

Ezért van az, hogy egy rock-koncerten mozgóárusok járnak körbe az előadó cd-ivel, pólóival. Ezért számolják ki úgy a sörcsapok mennyiségét, hogy 1-2 percnél többet (!) még többtízezres koncerteken, mérkőzéseken se kell várni (ami a legjobb, hogy mégsem látni a pult mögött unatkozó eladókat: mindig mindenki pörög, de időben megérkezik az italod).

A kiszolgálás gyorsítását szolgálja a token-rendszer is. A nagyobb rendezvényeknek saját kibocsátású tokenjei, érméi vannak (lásd a fenti képet), amelyeket előre megvehetsz készpénzért, és a pultnál kizárólag ezekkel fizethetsz. Így egyrészt nagyon lerövidül a tranzakció időtartama, másrészt könnyebb elfogadtatni a magasabb árat is: nem 2 euro egy aprócska sör, hanem egy nyamvadt műanyag korong, azért meg úgysem kár...

3. A kiszolgálás minősége

Hollandiában a rosszkedvű, életunt eladó a kivétel. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de ritka. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy jobban meg vannak fizetve a pult mögött állók, de véleményem szerint nem ez az elsődleges. Sokkal inkább a hozzáállás. Ahogy észrevettem, a hollandok szeretnek eladni, és tudják, hogy az eladás több mint gazdasági tranzakció: személyes viszony is. Ezért jár legtöbbször a kiszolgáláshoz pár kedves szó, rengeteg mosoly, mindkét fél részéről. Igen, lehet, hogy költöttek az eladó tréningezésére is. De az is biztos, hogy a tréning költsége igen hamar megtérül.

Fontos az is, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége győztes-győztes kapcsolat. Vagyis az eladó nem valami gagyit akar rád sózni, hogy utána többé soha ne lássátok egymást. A hollandok tisztában vannak azzal, hogy a visszajáró, elégedett ügyfél a legjobb pénzkereseti forrás, és a leghatékonyabb reklám. Látod, én is itt áradozom róluk már több bekezdés óta.

4. Árazás, termékskála

A sportrendezvényeken széles skálán mozog a megvásárolható szurkolói termékek ára. Fél eurotól negyven-ötvenig vannak árucikkek, így már pár euroból is fel lehet szerelkezni, de a hard core fanok számára is mód nyílik a komolyabb pénzköltésre. A GasTerra Flames groningeni kosárlabda csapat esetében ez azt jelenti, hogy a legolcsóbb matricától a sálon át a játékos-mezig legalább húszféle ajándéktárgy vásárolható meg, természetesen sorbanállás nélkül, kedves, lelkes eladóktól. Aminek különösen örül az ember, főleg, ha a meccs maga amúgy rémesen alacsony színvonalú.

5. Körítés

A hollandok megadják a módját annak, hogy felkeltsék a vágyat a merchandising termékek iránt. A shopban a (csinos) eladók természetesen olyan pólóban feszítenek, amit rögtön meg is vásárolhatsz magadnak is. A mérkőzés szüneteiben a cheerleaderek nyakában ott a klub sálja. A csarnokban repkedő irányítható léghajó is klubszínekben pompázva hirdeti a szponzort. És a boltban van előke újszülötteknek is, „Az év újonca” felirattal, 7,5 euroért (szerinted ezen hány % a haszon?).

A lényeg, hogy amikor a nagyszünetben elmész sörért, egészen biztosan találkozol minimum egy értékesítő hellyel, ahol pillanatok alatt beszerezheted az obligát szurkolói cuccokat, ajándékokat, és a második félidőben már azok birtokában bíztathatod a hazai csapatot.

+1. Kreativitás

No igen. A legutóbbi posztban ígértem, hogy elmondom, miben vagyunk mi magyarok jobbak, mi lehet a versenyelőnyünk a hollandokkal szemben. A hollandok remekül alakítanak ki és működtetnek rendszereket, nagyon pontosan képesek előre megtervezni a szükséges teendőket, kapacitást, erőforrás-szükségleteket. Ellenben nem túlságosan kreatívak.

Remekül szórakoztam, amikor vonattal utazva Utrechtben egyszer csak azt írta ki az információs tábla, hogy késik a vonatunk. Ráadásul az eredetileg kiírt vágányon valamiért egy máshová induló vonat ácsorgott. Annyi tanácstalan embert egy kupacban régen láttam: az emberek egymást kérdezgették, a kalauztól, mozdonyvezetőtől próbáltak információhoz jutni. Bizonytalanság rezgett a levegőben. Mi bezzeg, magyarok, szinte észre sem vettük a helyzetet (hiszen itthon hozzá vagyunk szokva a problémamegoldáshoz): sztoikus nyugalommal vártunk, majd amikor a táblán megjelent az új vágányszám és időpont, kényelmesen átballagtunk az új peronra. Business as usual.

Vannak helyzetek, amikor nem túl örömteli, hogy nekünk ott is problémákat kell megoldanunk, ahol normális esetben nem kéne problémának lennie. Ha már így van, akkor nézzük a jó oldalát: kreativitásban sokkal előrébb járunk, mint a jól működő rendszerek által elkényelmesített hollandok.

Már csak az a kérdés, hogy tudjuk ezt a kreativitást felhasználni arra, hogy emeljük végre a sportrendezvényeken történő értékesítés volumenét és színvonalát. Neked milyen ötleted van? Te hogyan csinálod?

Ha nyitott szemmel jár az ember Hollandiában, sok hasznosat talál, amit felhasználhat a sportmenedzsmentben. Szubjektív beszámoló, rengeteg szúnyoggal.

Szerda este, Surhuisterveen, Hollandia. Nem tudod, hol van? Nem csoda. Surhuisterveen nem a világ közepe 5.874 lakosával. Ami azt illeti, még a korfball sport térképén sincs nagyon rajta. A helyi csapat, a KV It Fean valahol a hatodik ligában játszik, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Pedig már 1958 júniusa óta próbálkoznak.

A Nagy Sportágválasztót járva komoly hiányérzetem támadt: úgy éreztem magam, mintha 2007-ben járnék, már ami a közösségi média használatát illeti. Merthogy gyakorlatilag sehol nem találkoztam olyan, korszerű példával, ahol valamely sportszervezet jól használta volna a közösségi médiát, a modern technológiát népszerűsége növelésére, ügyfélszerzésre.

Már önmagában az is árulkodó, hogy a rendezvény minimum 20.000 látogatójából a mai napig csak 1.175-en likeolják a Sportágválasztó Facebook oldalát. Ez a bevonás alacsony szintjére utal – tegye fel a kezét, aki bármilyen bátorítást, segítséget kapott ahhoz, hogy rajongóvá váljék! Pedig a Sportágválasztón rengeteg olyan reklámfelület van, ahol ez megtehető lenne – például a karszalag, amely ráadásul egyéni azonosítóval is rendelkezik, így jó lehet akár valamilyen ajándéksorsolásra is. Másfelől, a gyerekek által százszámra hozott matricagyűjtő albumok is kiváló lehetőséget adnának a reklámozásra. Persze ehhez arra is szükség volna, hogy a Sportágválasztó kitalálja, miért jó, ha sok likeolója van.

De az egyes sportok sem jeleskedtek egyelőre a közösségi média és a modern technika használatában. És most nem arra gondolok feltétlenül, hogy másoljuk le a Diesel kampányát, amelynek során a boltokban webkamerákat helyeztek el, hogy a vásárlók azonnal posztolhassák Facebook profiljukra a felpróbált ruhában készült fényképeket, begyűjtve ismerőseik tanácsait arról, jól áll-e (meg reklámozva a márkát, természetesen). Meg lehet ezt oldani kicsiben is. Egy laptop + mobil internet révén (tehát gyakorlatilag ingyen) azonnal indulhat a pezsgés a Facebookon (csak kell egy ember, aki kezeli a technikát).

Ötletek a Facebook használatára
(a teljesség igénye nélkül)

1. Facebookra posztolni 1-1 képet minden 15 percben a standról, a pörgésről. Pl. a Zumbásoknál remek képek készülhettek volna.
2. Ha a jégkorong standon már úgyis beöltözöm hokisnak, posztolhassam ki egyből a képet a Facebookra, mondjuk „Új sztár született” címkével.
3. Ha a standon amúgy is van dobó/gólszerzőverseny, a lőtt gólok számát feltenni minden 15 percben. Ezt pl. a korfball, a jégkorong, a kézilabda használhatta volna.
4. Lehetőséget adni a látogatóknak, hogy saját eredményüket egyből feltehessék a profiljukba. Pl. az atlétika standon a futóeredmények teljességgel alkalmasak lehettek volna erre.
5. Egy sztár a saját Facebook profiljára tölti fel a szurkolókkal készült közös képeket – azonnal lesz több tucat (több száz) rajongója. A vízilabda biztosan élhetett volna ezzel a lehetőséggel.

Ötletek más social media alkalmazások használatára

6. Valós idejű interakció – pl. kérdéseket lehet feltenni az adott sportról twitteren, csiripen, vagy kommentálni lehet a standon folyó aktivitást (projektor kell hozzá, és bátornak kell lenni, mert jönni fognak kevésbé pozitív megjegyzések is).
7. Twitter-interjú egy sztárral. Vicces, trendi, egyedi.
8. Speciális ajándék a Foursquare „becsekkolóknak”.

9. Kincskeresés a rendezvényen, kihasználva az okostelefonok GPS-alkalmazását.
10. Egy animátor levideóz a saját telefonommal, ahogy az adott sportágat űzöm – ha megosztom a videót, speciális ajándékot kapok.
11. (Zsédely Péter Facebook-on érkezett javaslata alapján): QR-kód alkalmazása a standon, a szóróanyagokon, névjegykártyákon.

Szeretem a Nagy Sportágválasztót. Rengeteg gyerek, sok testnevelő, szülő, pörgés, zaj, sport-szag a levegőben, figyelmes szervezők, haverkodás a többi sportággal. És 90 sportág egyszerre, egy helyszínen, versenyezve a gyerekekért, a figyelemért: az ügyfelekért. Remekül lehet kémkedni, megfigyelni azt, mit gondolnak az egyes sportágak marketingről, ügyfélszerzésről, sales-ről, ügyfélkiszolgálásról.

A most véget ért rendezvényen is voltak kiváló standok, de néhol törölgetni kellett a kamera lencséjét a könnycseppektől, mert láttam siralmas megoldásokat is.

Jégkorong vs. labdarúgás

Vajon a sportmenedzsment = sportháttér és némi menedzsment ismeretek összessége? Elég ez ahhoz, hogy az ember jó sportmenedzser legyen?

Szerintem nem. És ha már egyenletbe foglalnánk, legyen inkább

sport x menedzsment = sportmenedzsment.

Miért gondolom ezt? Azért, amit Magyarországon látok a sportmenedzsmentnek nevezett területen. Idehaza rengetegen azt gondolják, hogy ha a wannabe sportmenedzser mögött van valamelyes (sokszor kifejezetten eredményes) sportmúlt, és hozzá egy kevés (sokszor minimális) ismeret arról, mi a fene az a menedzsment, akkor az már elég. És indulhat a biznisz.

Hát nem. Még akkor sem, ha az eredményes sportolók gyakran komoly network-kel nyergelnek át az üzletbe. Szponzorok, sportvezetők, újságírók, politikusok neve mind ott figyel a telefonban, és mindig akad valamelyes támogatás az új projektekhez. Szponzorációban, óriásplakát-helyben, állami pénzben, médiafelületben. Aztán meg vannak lepődve, hogy a valós eredmény nulla. Persze, hiszen bármit szorzunk nullával, az eredmény nulla.

Jelen pillanatban Magyarországon a sportmenedzsment szintje rémesen alacsony. A béka feneke alatt ücsörgünk, és ami még rosszabb, hogy sokan jól is érzik itt magukat. Vagy, nem érzik elég rosszul magukat ahhoz, hogy változtassanak.

Vannak jó példák, kiváló kezdeményezések (mint amilyen a Sportmarketing Újragondolva Meetup volt például), és van persze Magyar Sportmenedzsment Társaságunk is. De valahogy az általános szint elszomorító. Bárhová menjen az ember, egy sportklubhoz, sportági szakszövetséghez, állami szervhez, vagy egy sportrendezvényre, elvétve találkozik valódi menedzseri erényekkel rendelkező vezetőkkel. Vannak kiöregedett sportolók. Vannak régről ittmaradt bürokraták. Vannak nap(és nem csak nap-)lopók. Időnként akár maffiózók is. De igazi menedzserek alig.

A blogot író Sportmenedzsment Akciócsoport célja, hogy ez megváltozzon, és a sportmenedzsment végre kivívja magának azt a helyet, amelyet megérdemel, és amely szükséges ahhoz, hogy a magyar sport apránként üzleti szempontból értelmezhetővé váljék.

A blogban tippeket, trükköket adunk majd, esettanulmányokat mutatunk be, és figyelemmel kísérjük a világban zajló folyamatokat, az aktuális trendeket is. Nem cél, hogy komoly tudományt nyomjunk. Célunk viszont, hogy praktikus, azonnal használható ötleteket, szempontokat adjunk.

Vigyétek, lopjátok, használjátok. És írjátok meg saját tapasztalataitokat, ötleteiteket, szempontjaitokat. Mert, bár a béka feneke alól egyelőre nem túl szívderítő a kilátás, hiszünk abban, hogy vannak itt mások is, akik szeretnének feljebb mászni.