Blogunk a sportmenedzsmentet mutatja be praktikusan, gyakorlatiasan. Arról szól, hogyan menedzseld sportszervezetedet, hogyan működj profin, hogyan válj anyagilag önfenntartóvá.
Keresés
Friss topikok
NagyBandor:
@5vös: Köszönöm szépen, jön hamarosan, csak most az átköltözés miatt az új dolgokat már nem ide te... (2011.12.02. 23:11)Statisztikák finn módra
NagyBandor:
@Aanderia: nem alazasnak szantam a szoveget. Tukornek, hogy ranezzunk magunkra es elgondolkodjunk,... (2011.09.24. 09:57)Kémkedés a Nagy Sportágválasztón
Ebben a posztban a sportszervezetek működtetésének arany generációjáról írok. Azokról, akik itthon sajnos nagyon sok esetben eltűnnek, nincsenek jelen a klubok, szövetségek életében.
Álmos vasárnap reggel Hollandiában. Ezúttal nem Surhuisterveenben vagyunk, hanem Rodenben. Szintén nem az a kimondott Manhattan, de egy nagyon jópofa, szerethető hely remek emberekkel, sok lelkes sportolóval. Van squash, gyeplabda, íjászat, foci, uszoda, meg persze korfball (a persze arra vonatkozik, hogy e sorok írója elsősorban ennek a sportnak hódol). És még egy csomó más sportolási lehetőség.
Most épp a Noordenveld és az OKO játszik egymással. Felnőtt 4. csapatok. Csak azért nem nevezném öregfiúk-ligának, mert a korfball vegyes sport, tehát a játékosok felére biztosan nem illik az „öregfiúk” megnevezés. Az „öreglányok”-nak pedig nem kimondottan pozitív a kicsengése. Maradjunk annyiban, hogy a pályán igen rutinos játékosok küzdenek egymás ellen. Ha összeszámolnánk, a játékosok hány éve korfballoznak összesen, könnyedén összejönne egy fél évezred.
Ne félj, nem a meccsről fogok írni. Nincs is sok, amit írhatnék: a Noordenveld 5:7-es félidő után 14:12-re nyert. A többit fedje jótékony homály.
Ami viszont érdekes, az az, hogyan teremti meg a klub annak a lehetőségét, hogy az idősebb játékosok is játszhassanak. Az a generáció, amelyik itthon sokszor kikopik a sportszervezetek életéből.
Az első, evidensnek tűnő pont, hogy van a klubnak negyedik csapata. Egy csapat, ahol a negyven feletti, sőt, akár ötvenes, még lelkes játékosok együtt játszhatnak a szülésből visszatért anyukákkal. Itt már sokadlagos az eredmény: a lényeg a mozgás, a közös élmény, a csapathoz tartozás ténye. Ez az igazi rekreációs sport. Heti egy edzés, ami sokszor közös sörözgetésbe torkollik a kantinban (figyelsz, ugye? Bevétel...). Hetente egy meccs. És utána a nagy elemzések, egy kávé mellett: mit lehetett volna máshogy csinálni a meccsen.
A második, hogy a klubházban van, aki vigyázzon a gyerekekre. Persze kialakítottak egy játszósarkot, és van két önkéntes. Az egyik a pult mögött áll, a másik pedig a gyerekeket pesztrálja. Közben anyuka nyugodtan futhatja a ziccereket.
A harmadik, hogy vannak olyan aktivitások is, amelyek azokat szórakoztatják, akiknek már nem megy annyira a futás, vagy akik már nem tudnak lehajolni a labdáért. Nordic walking botok, petanque, kártya, frizbi: mindenki megtalálhatja a kedvére való időtöltési formát.
(Mellkézönge, de nagy üzleti lehetőség és nagy kihívás egyébként az, hogy miként lehet ezeket az embereket az eredeti sportjukra minél jobban emlékeztető mozgásformákba bevonni. Módosított szabályok, eszközök, pálya – ezek mind megoldást jelenthetnek a baby boomerek generációjának aktívan tartásához. A te sportodban meg van már oldva, hogy idősebbek is biztonsággal űzhessék?)
Miért jó ez? A klub magához köt egy olyan generációt, amelyik rengeteget tud segíteni:
Már befutottak az üzleti életben, tehát potenciális szponzorok. Felépítették a cégüket, és szeretnének tenni a közösségért, vagy olyan pozícióba jutottak egy nagyobb vállalatnál, ahol dönthetnek arról, kit támogasson a cég.
Önkéntesek, hasznos tudással a fejükben, hiszen a szakmájukban is már sok esetben vezetők, húsz év tapasztalattal.
Ők lehetnek a klub vezetői. Tudásuk, kapcsolatrendszerük megvan hozzá, és már nem játszanak, edzenek olyan aktívan, mint korábban.
Mentorként is funkcionálhatnak: terelgetik a fiatalokat, segítik őket az edzői, szervezői munkában.
Ahogy idősödnek, és pl. útra indítják a gyerekeiket, idejük is megint egyre több lesz, amit a klubra fordíthatnak. Vagyis lesznek önkéntesek, akik (egyre több) szabadidejükben beállnak a pult mögé, akik edzőként dolgoznak, és akik irányítják a munkálatokat, amikor ki kell festeni a klubházat. Sőt, akár szponzorként festéket is adnak hozzá.
Nálunk mi a jellemző? A klubban ugyanaz a szertáros, az elnök meg az állványcipelő ember is, aki persze játszik is. Nem csoda, hogy nem marad idő a gyerekekre vigyázni, vagy éppenséggel pénzt termelni a klubnak (pl. a büfében), amíg kint zajlik a meccs.
Te mivel próbálkozol, hogy magadhoz kösd ezt az arany generációt?