Ma egy vendégszerző debütál a blogon: Évi immár harmadik hónapja Finnországban tengeti életét. Rossz dolga van ott: rengeteget sportol, sok újat tanul, állandóan szaunázik. Nehéz a posztírók sorsa, na. Alább egy rövid cikk arról, miket tapasztalt eddig a sportmenedzsment és eseményrendezés területén.
Lássuk, hogy mennek a dolgok Finnországban. Első benyomásom a finnekről, hogy nagyon logikus és praktikus elveket követő emberek, mind az építészetben, mind a hétköznapi életben. Nézzük meg, vajon azok-e a sportmenedzsment terén is. Két sportágat emelnék ki, a floorballt és természetesen a nemzetük játékát: a jéghokit. A mostani poszt a floorballal foglalkozik.
A labdajátékok tantárgyam tanára szavaival élve a floorball hobby szinten űzve egy nagyon élvezhető, izzasztó játék, de magasabb szinten már unalmas. Kíváncsi voltam a profik hogyan küzdenek meg ezzel a problémával és hogyan próbálják meg eladhatóvá tenni a sportágat.
Jyväskylä csapatának, a Happee-nek rengeteg helyi szponzora van: kávézók szórakozóhelyek, elektronikai szaküzlet és persze az egyetem. Mit nyújtanak a szponzoroknak?
Ott kezdeném, hogy Jyväskylä kiemelten a legnagyobb egyetemi város Finnországban és egyedül itt van sport szakirány. Rengeteg cserediák jelentkezik ide és tölt el itt legalább fél évet. Nézzük a koncepciót: több ezer cserediák, akik érdeklődnek mindenféle helyi program iránt és nagyon szeretnek bulizni. A Happee csapata, együttműködésben az egyetemmel, lehetőséget kínál a sportmenedzser hallgatóknak kipróbálni magukat eseményszervezés terén. A diákok feladata minél több cserediákot és diákot behozni a nézőtérre, valamint kihasználni a szponzori kapcsolatokat. Mi ennek a megvalósítását abban láttuk, hogy a mérkőzés belépőjegyei kedvezményre jogosítottak fel az egyes kávézókban, és ingyenes belépést nyújtottak meghatározott szórakozóhelyekre a meccs estéjén.
Szerintem ez egy nagyon jó ötlet (közel azonos célközönség megszólítása többféle programmal), de sajnos a sikeresség elmaradt. Vajon miért? A válasz egyszerű: a tanárnak igaza volt. A floorball magas szinten egy unalmas játék, és erre a diákok is rájöttek az első meccs után.
Hogyan is képzelték el a tanárok és játékosok ennek a feladatnak a megvalósítását, a diákok bevonását? Három csoportra osztattak minket, és háromfelé az egy meccsre jutó feladatokat, meccs előtti, alatti és utáni tevékenységekre. Összesen 3 meccset kellett szerveznünk, így mindenki kipróbálhatta mindhárom tevékenységet. Sajnos azonban nem éreztem, hogy valóban érdemi szervezési feladatokat kellett volna ellátnunk. Lássuk, milyen feladatok hárultak ránk:
Meccs előtti teendők
- poszterek kihelyezése (nagyobb kihívás lett volna, ha nekünk kell megtervezni a posztert),
- Facebook esemény létrehozása, megosztása minél több helyen,
- levelezőlistákra üzenetküldés, és persze
- jegyárusítás egyetemi étkezdéknél a meccs napján.
Mérkőzés alatti teendők
- csapat naptár árusítása,
- szünetekben a közönséggel interjút készíteni, és
- a szokásos nyereményjáték levezérlésében részt venni.
A legsikeresebb az volt, amikor a rendkívül tehetséges 10 éves utánpótlás csapat ellen kellett játszanunk, nagyon érdekes volt érezni, ahogy a közönség szurkol (igaz, nem nekünk). A 10 perces meccs végeredménye 6:1 lett a kicsiknek.
Mérkőzés utáni teendők
- interjút készíteni a csapat legjobbjaival,
- az interjúkat posztolni a közösségi oldalakon és
- záró momentumként egy cikket írni az egész eseménysorozatról, és elküldeni az újságoknak.
Ezeket a feladatokat nem éreztem igazi kihívásnak, de az alapok megismeréséhez megfelelő volt, és láttam, mit gondolnak a finnek egy sportesemény megrendezéséről, népszerűsítéséről, marketingjéről.
